A XVIII. században vált igazán híressé a gyógyhatású citromfű, melyet a svájci Paracelsus használt elsőként 2 évszázaddal korábban. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható.

A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja. A 17-18. században az ún. karmelita cseppek egyik fő alkotórészét képezte, emiatt Franciaországban nagy becsben tartották. A gyógyászatban több vírusellenes készítmény alkotóeleme, ugyanis bizonyítottan lassítja, illetve gátolja a vírusok szaporodását.

A Benedek-rendi szerzetesek hozták az Alpokon át nyugat-európai kolostorkertjeikbe. Nagy Károly császár a termesztését is rendeletileg írta elő  810 táján.
Mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának is hívjuk. Elnevezéseit jó mézelő tulajdonságáról kapta.  Évelő növény. Fokozatosan vastagodó gyökértörzséből a talajfelszínnel vízszintesen futó tarackok erednek, segítségükkel mind nagyobb területet fut be. Az 50-80 cm-es föld feletti hajtások a talajban futó tarackok folytatásai. Levelei durván csipkés fűrészes szélűek, tojásdad alakúak, fénylő sötétzöldek, rövid nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Az egész növény rányomottan pelyhes és kissé bozontos. A szár felső harmadában a levelek hónaljában, álörvökben helyezkednek el a fehér vagy rózsaszín virágok. Az 1 mm hosszú, fénylő fekete termés tojásdad, érés után rövid ideig marad a csészében, hamar kihullik. Virágzásának ideje július-augusztusra esik.

A citromfű gondozása:

Közepesen melegigényes. A magok csírázásához legalább 5 °C szükséges, az optimális csírázási hőmérséklete 17-22 °C között van. Vetését 8-10 °C alatti hőmérsékleten nem érdemes elkezdeni, mert a csírázás még jobban elhúzódik. Optimális növekedéséhez tartósan 20 °C feletti hőmérséklet szükséges. Hótakaróval a hazánkban előforduló telek nem okoznak kárt benne.

Fényigény:

Erősen fényigényes. A félárnyékot rosszul viseli, a ráeső árnyék elől a nap felé fordulnak hajtásai. Az árnyékoló hatások elől, föld alatti indáival évek alatt tovább kúszik. A levelén levő ritka pillás szőröknek fénygyűjtő szerepük van. A virágzáshoz a napsütésen kívül hosszú nappalokra is szüksége van. Jól tűri a szárazságot. Az aszályos évek kedvezőbbek számára, mint a hűvös, csapadékos nyarak. Az alacsony hőmérséklet és a fényszegénység időszakában a növekedése visszaesik, alig hoz virágot és az illóolaj-tartalma is erősen csökken.

Talaj:

A meszes talaj kedvező számára. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető, még erősen kötött, de nem hideg talajokon is. Telepítésénél a könnyen melegedő, déli fekvésű helyeket keressünk számára. Laza, mély rétegű vályog, homokos-vályog talaj az ideális. Telepítésének megkezdése előtt ajánlatos szerves trágyával jól feltölteni a talajt (40-50 kg/10 m2). A jó szerkezetű és magas humusztartalmú talajokon alapos műtrágyázás is elegendő: 40-50 dkg pétisót, 30-50 dkg szuperfoszfátot, 30-40 dkg kálisót szórjunk ki 10 m2-es területre. A további években már elegendő 30 dkg pétisó, 25-30 dkg szuperfoszfát, 20 dkg kálisó ugyanakkora területre.

A citromfű termesztése:

Szaporítása a szabadföldi magvetésen kívül történhet palántálással vagy tőosztással is. Évelő, 7-8 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül helyezzük el. Minden növény után telepíthető, ha gyommagokkal nem túl fertőzött a terület, ősszel a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák kiszórása után nagyon fontos az alapos mélyszántás vagy ásás. A lassú kelés miatt érdemesebb palántát nevelni. A késő őszi, ún. tél alá vetés ideje november. A sorok között 50-60 cm-es távolságot hagyjunk. A magot kb. 1 cm mélyre vessük. A palántanevelést végezhetjük február végi-március eleji vetéssel fólia alatt, vagy áprilisi vetéssel szabad földön. Ilyenkor elegendő a 20-25 cm-es sortávolság, a vetési mélység 0,5 cm. A kora tavaszi vetésből kikelt kis növényeket májusban, a szabad földön nevelteket szeptember elején ültethetjük állandó helyre. A többéves ültetvény tőosztással is szaporítható. Ezt a munkát nyár végén végezzük, hogy a tél beálltáig még megerősödjenek a szétosztott részek. A tövet ásóval emeljük ki, majd fejlettségétől függően annyi részre osszuk szét, ahány önálló növény nevelhető belőle.Ez a módszer alkalmas az elöregedett állomány megújítására is, ilyenkor javasolt új helyre áttelepíteni a növényeket.

Legfontosabb ápolási munkája a gyomtalanítás.

Különösen magvetéskor veszélyesek a gyomok, mert elnyomhatják a kelő kis növényeket, és az egész állomány értéktelenné válik. A citromfüvet télen, a lakásban cserépben, ládában tovább tarthatjuk. Többéves tövekről kisebb gyökeres hajtásokat szedhetünk, és ezeket szaporíthatjuk tovább. Meleg lakásban nevelt növényekről folyamatosan szedhetünk leveleket. Óvatosan szedjük, mert a nyomásnak kitett helyeken könnyen megbarnul. Az első évben a virágzás kezdetén (júniusban), majd a második évtől kezdődően még szeptemberben is szedhetjük. A szárról lefosztott leveleket szárítsuk meg száraz, szellős, napfénytől védett helyen.

Kártevők, kórokozók:

A kórokozók közül a rozsdagomba megjelenésére számíthatunk, a kártevők közül a levéltetvek, a földibolhák és a talajlakók (pajorok) okozhatnak gondot. Ellenük a vegyszeres védekezésen kívül az állomány 4-5 évenkénti áttelepítésével is védekezhetünk.

A citromfű gyógyhatása:

A görögökön, rómaiakon kívül az arabok is ismerték. Európában az 1500-as évektől kezdtek vele foglalkozni. A citromra emlékeztető illatú levelében sok az illóolaj. Tartalmaz még cserzőanyagot (rozmarinsav), fahéjsavszármazékokat, triterpéneket (kávé-, urzol-, oleánolsav). Illóolajának fő alkotórészei a titrál, citronellál, geraniol. Ezek az illóolaj-komponensek az illatszeripar fontos kellékei. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. A citromfű illóolaja baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. A gyógyászatban ízjavítónak, étvágygerjesztőnek és enyhe nyugtatónak alkalmazzák. Kellemes illata miatt számos  teakeverék alkotórésze, ezenkívül reuma elleni bedörzsölőszerekben is szerepel.

Tea: 1 csésze forró vízbe helyezzünk 3 teáskanálnyi citromfű-levelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 3 csészével (többször 1-1 csészével) fogyasszunk 4-6 héten át. Ideges állapotban, depresszió esetén igyuk.

Fürdő: 1 l vízben forraljunk fel 10 evőkanál citromfüvet, majd 10 perc múlva szűrjük le. A főzetet öntsük a fürdővízhez, és vegyünk benne 10-20 perces fürdőt.

Tinktúra: Öntsünk 100 ml vodkát 4 teáskanálnyi citromfűre, és hagyjuk állni két hétig meleg helyen, majd szűrjük le. Sötét, légmentesen záródó üvegben tároljuk. Fejfájás esetén dörzsöljük be a halántékot a tinktúrával, de herpesz esetén, illetve depresszió oldására is alkalmazható.

Zöld állapotban fűszerként is használják. Saláták, gyümölcslevesek, szárnyas- és vadételek, sőt sütemények ízesítésére kiválóan alkalmas, szükség esetén jól helyettesítheti a citromot. Nemcsak mint fűszer- és gyógynövény állja meg a helyét, hanem nagy nektártartalma folytán kiváló méhlegelő is.